Dr. Kovács József

1927. november 15-én született Bácsborsódon. Az elemi iskoláit szülőfalujában, középiskoláit Baján és Bácsalmáson végezte. Egyetemi végzettségét a Magyar Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának budapesti osztályán szerezte meg, itt kapott 1950-ben kitűnő minősítésű oklevelet. Ebben az esztendőben, a végzés után segédkutatói kinevezést kapott az Állattenyésztési Kutató Intézet Sertéstenyésztési Osztályára. Itt bekapcsolódott a sertéstenyésztési, nemesítési, tartási, takarmányozási kutatásokba.
1953-ban áthelyezéssel került a Keszthelyi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben megszervezett állattenyésztési osztályra, ahol a sertéstenyésztésben megkezdett kutatásait folytatta. Megszervezte a fehér hússertés törzstenyészetet. Ez a nemesítő bázis biztosította a magyar nagyfehér hússertés kialakításához a biológiai alapokat. A keszthelyi állományból kikerült szaporító anyag az ország egész területén szerepet kapott e fajta elterjesztésében, a keszthelyi magyar nagyfehér törzstenyészet azóta is működik. 1956-ban megszervezte a sertésteljesítmény vizsgálatokat a keszthelyi kísérleti gazdaságban, mely 2006-ig, 50 éven keresztül üzemelt. 1960-ban egyetemi doktorátust, 1969-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusa fokozatot szerezte meg.
1969-ben megbízást kapott az Állattenyésztési Tanszék irányítására. E feladatot 29 évig látta el. Ebben az időszakban irányításával kiépült a Tanszék állattenyésztési kísérleti telepe. Külön említést érdemel a sertéstenyésztési kutatómunkát magas szinten biztosító sokoldalú infrastruktúra létrehozása. Erre épülően megszervezte Keszthelyen a sertéstenyésztési szakmérnök képzést, továbbá a modern tudományos felkészülést szolgáló doktorandusz képzésre akkreditált programot (PhD) is indított az „Állati termékek minőségjavítása” témakörében. A Pannon Agrártudományi Egyetemen egy ciklusban rektorhelyettesként is tevékenykedett. Oktatói tevékenységét nyugdíjazása után is folytatta. Előadásai, cikkei nyomán nemzedékek tanulták meg a sertéstenyésztés szakmai fogásait. Az Állattenyésztés és Takarmányozás folyóiratnak több évtizeden át volt szerkesztőbizottsági tagja. Professor emeritusként továbbra is részt vett az Állattudományi Tanszék munkájában, sertéstenyésztés, kisüzemi állattenyésztés, küllemi bírálat tárgyak keretében. Oktató-kutatói munkáját 2019-ig, 68 éven át örömmel folytatta.
Szakmai tevékenységéért számos kitüntetést kapott, amelyek közül 2013.-ban a Lovagkereszt, majd 2016.-ban az „Év Agrárembere” Életmű Díj voltak számára a pályafutását összegző legfontosabb visszajelzések.
Tudományos, oktatói, valamint gyakorlati szakmai munkássága révén mind a hazai, mind a külföldi kapcsolatai kiterjedtek voltak, tevékenységével kiemelkedő elismertséget vívott ki magának. Keszthely város szakmai vonzását jelentősen erősítette azzal, hogy az általa végzett munka révén az érdeklődést, kötődést az intézményen és személyén keresztül is fenntartotta. A város elismerésül ezen példamutató életműért díszpolgári címmel jutalmazta. Szakmai érdeklődése az állattenyésztés mellett a vidék, a gazdálkodás teljes vertikumára kiterjedt. Míg erővel bírta, szabadidejében művelte szőlőjét, és maga termelte borát örömmel osztotta meg munkatársaival, kollégáival. A közösségi rendezvényeken ízesen, hangulatosan előadott történetei, adomái mindig nagy közönséget vonzottak.
A szavakat tudjuk ismételni, a hangsúlyt talán soha nem tudjuk utánozni: Gazda légy, gazda légy! – figyelmeztetett bennünket. Egész élete tapasztalatával tudta, sulykolta, hogy csak ezzel a szemlélettel lehet érdemben gazdálkodni, alkotni.
És a legfontosabb kérdés, amelyet az utóbbi években folyamatosan hallottunk tőle: Mi lesz a faluval, mi lesz a vidékkel? Várta, remélte, hogy választ kap erre az egyszerűnek tűnő kérdésre. S most ő is szülőfalujában tér örök nyugalomra, ott, ahol egyre kevesebb az élő ott lakók száma. Most magunk is kérdezhetjük: Tényleg, mi lesz a faluval, mi lesz a vidékkel?
Az ifjúság nevelésében értelemmel és érzelemmel a Georgikon iránti kötödést mélyítette, a hagyományok megbecsülésére késztette hallgatóit. Az Intézmény ősi nevének megőrzéséért, fennmaradásáért folyamatosan és érdemben küzdött. Közösségért végzett tevékenységét a Georgikon Alapítvány alapító tagjaként is folytatta. A Georgikon és Keszthely városa közéletének is ugyanolyan aktív részese volt.
„Artificem commendat opus.” – az alkotót alkotása ajánlja. Szakmai öröksége számos tanítványának, munkatársának pályára állítása, pályán tartása során adódott, s adódik tovább.
Professzor úr, Jóska bácsi, nyugodjál békében.